Valószínűleg lesznek még ilyen a pillanat hevében született bejegyzések, amiben aktuális kérdéseimet, érzelmeimet írom le (az első bejegyzés is kábé ilyen volt).
Adott a helyzet: ráírsz egy régi ismerősödre (nevezzük így halvány keretek között), és érdeklődsz felőle. És nem tudom, hogy veletek ez megtörtént-e már, de engem már kezd kiakasztani, hogy felteszek egy normális kérdést, és nem tud rá értelmesen válaszolni. Azt írja: semmi, semmit, nemtom... Ez még oké lenne (de számomra ez sem annyira elfogadható), de akkor ne tegyen a válasza végére egy sejtelmesen vigyorgó smilet! Ezzel mintha azt sugallná, hogy "hé, itt megy az élet öcsikém, de fene akarja ezt mind leírni". Úgyhogy persze, hogy rákérdezek, hogy na mit rejteget előlem (viccesen), és erre felhúzza magát, hogy "hát csessze meg, nem csinálok semmi, szálljál már le rólam". Bocsika, az én kúrva anyámat...
Szép estét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése